fbpx
Oldal kiválasztása

Plasztikai sebész, aki nem bort iszik és vizet prédikál

Dr. Molnár Miklós igazgató főorvos

A cél nem a műanyag tömegtermék gyártás

A plasztikai sebészet nemcsak a szépségről szól, gyógyítja a testet és lelket is. Dr. Molnár Miklós plasztikai sebésszel beszélgettünk, a Dr. Goodwin Szépség és Egészség Központ orvos-igazgatójával.

Egy átlagos interjúnál szerzetesi alázattal haladunk előre a szükségszerű és logikusan következő kérdéseken. Most mégis meg kell állni, mert az interjúalanyom – plasztikai sebész – szakterülete a szépség, a hiúság pedig nagy úr. Vajon agyban folyamatosan változtat és szépít? Egyszóval szakmázik?

– (Nevet) Érdekes, ez előbb vagy utóbb felmerül az interjúk, beszélgetések során. Természetesen bekapcsol bennem automatikusan a szakértő, de ez a program hamar végig fut, nem ez határozza meg a kapcsolatomat másokkal és a kommunikációmat sem befolyásolja. Persze, ha nézek egy arcot, eszembe jutnak a korrigálási lehetőségek, de nem akarok minden áron átszabni mindenkit.

Őszintén, tényleg mindenki végigméri a beszélgetőpartnerét és szerencse, hogy nem vagyunk gondolatolvasók. A szépség ráadásul nagyon relatív, ami valakinek szép, másnak nem biztos. Én a harmóniára, természetességre és szimmetriára törekszem.

Kicsit olyan ez, mint amikor egy pszichológussak beszélgetünk magánemberként és felünk, hogy kizuhan a csontváz a szekrényünkből egy ártatlan beszélgetés alatt? 

Sokkal több köze van a munkámnak a pszichológiához, mint azt gondolná! A sztereotíp kép a plasztikai sebészetről a szépséggyártás, pedig ennél sokkal összetettebb. Holisztikusan kezelem, figyelem a pácienseimet. A beavatkozások nagyon fontos része a konzultáció! Egy-egy beszélgetés minimum 50 perc, egy óra, mert meg kell ismernem a páciens motívációját és az igényeket össze kell hangolnunk a valós lehetőségekkel. 

A szépészeti beavatkozások célja – normál esetben – nem egy műanyag tömegtermék gyártása, nem is a tökéletesség elérése, hanem az ember életminőségének – érintve ezzel a testi- és lelki jólétet – javítása. Egyensúly, harmónia és elégedettség.

Miért éppen plasztikai sebész lett  Önből?

Fiatalon az ambícióm elsősorban az volt, hogy kiváló orvos legyen belőlem. Hivatást szerettem volna, nemcsak egy munkát és orvos akartam lenni. Így visszagondolva, összetett dolog ez, mert egyrészt a véletlen is szerepet játszott abban, hogy a plasztikai sebészet felé fordultam, másrészt tudatos döntések sora vezetett el eddig. Fontosnak tartottam mindig, hogy alkothassak, benne lehessek a feladatban. És az is jó, ha pozitív a végeredménye a munkámnak. És kiderült, hogy jó a kézügyességem is. Az elmúlt húsz év ezen kívül rengeteg alázatra tanított, amiért nagyon hálás vagyok, elengedhetetlen része az orvosi hivatásnak – és az életnek is.

Általános sebészként kezdtem, nagyon hamar, az egyetem után belekerültem a sűrűjébe, a debreceni kilinika sebészeti osztályán voltam gyakorlaton.  Aztán megpályáztam egy belgiumi ösztöndíjat, ahol a sebészetre nem fértem be, “csak” a plasztikai sebészetre. Ez a három hónap gyakorlatilag pályára állított és életem meghatározó pontja volt. Itthon akkor még csak nagyon kevesen foglalkozhattak plasztikai sebészettel, de Belgiumban megtapasztalhattam, hogy mennyire fontos a gyakorlat az orvosi hivatásban.

Hogyan jött az életébe és karrierjébe pont Brazília?

Olyan szintű gyakorlati képzést kaptam és élő tapasztalathoz jutottam, amiről itthon álmodni sem lehetett volna. Fiatalon, ambíciókkal tele, igazi kalandorként vágtam neki az útnak, egy szál bőrönddel, ráadásul egyáltalán nem beszéltem a portugál nyelvet. Az egyetemi klinikán, Santa Casában indult a képzés, évente mindössze 10! főt vettek fel, amiből eleve 5 fő brazil kellett hogy legyen. A koncepció az volt, hogy a végzett diákok nem helyben kamatoztatják majd a tanultakat, hanem “hírét viszik” a vilába, vagyis elviszik a tudásukat. Olyanok voltunk, mint régen a diákok, akiknek kötelező volt külföldön, mesterektől tanulni, úgy lettek csak elismert szakemberek, építészek, orvosok stb. A saját hazájukban. Nagyon hasznos és jól működő rendszer volt.

Brazíliát elmaradottabb országnak gondoljuk, kihívás volt?

Először is, hihetetlenül sok, összesen 1700  műtétet végezhettem. Nappal a klinikán dolgoztunk, az elméleti képzés pedig este kezdődött. De ha ez utóbbi nem lett volna, csak a gyakorlati oktatás, akkor is hihetetlen mértékű tudással jöttem volna haza. Gondoljon csak bele, Brazíliában öt féle rassz él! Szinte sehol máshol nem jutottam volna hozzá ilyen széles spektrumú pacientúrához. A plasztikai sebészet fontos pillére a helyreállító műtét. Nemcsak különleges genetikai defektusok kezelésében vehettem részt, de a bandaháborúk okozta sérülések (lőtt, szúrt sebek, égési sérülések) is lehetőséget nyújtottak arra, hogy úgy fejlődjek szakmailag, amire máshol nem biztos, hogy ekkora esélyem van. Az egyszerű körülmények pedig hihetetlen rutit adtak, az azonnali döntéshelyzetek kezelése és megoldása. 

Ha csak a számokról beszélünk, akkoriban 290 ezer mellműtétet végeztek évente, ez egy nagy magyar város lakosságának felel meg.

Gondolom a portugál nyelvet végül megtanulta.

Persze. Azóta összesen öt nyelven beszélek. Angolul, németül, spanyolul, olaszul és portugálul.

Beszélhetünk kedvenc területről a beavatkozások között?

Az arcszépészet, valamint az alakformáló, testkontúr beavatkozások a speciális szakterületeim. Szeretem azt az érzést, hogy szép lesz a munkám eredménye, de ez persze csak részben motivál. A köztudatban a plasztikai sebész egyfajta “celeb”, rock star, akinek ott van a kezében a hatalom, a mindent széppé varázsolás képessége. De ez a jéghegy csúcsa csupán! Persze tagadhatatlan, hogy egy olyan iparág része, amely a csillogást, sikert és a pénzt képviseli, de a helyreállító, korrekciós beavatkozások hatalmas szerepet játszanak a plasztikai sebészetben. Nemcsak a veleszületett rendellenességekre, vagy balesetek utáni rekonstrukciókra gondolok! A hétköznapi élettel együtt járó beavatkozásokról is beszélek. A szülés, szoptatás után megereszkedett, megüresedett mellek helyreállítása, a kialakult aszimmetriák korrekciója fontos feladat, amelynek a végeredménye, hogy a nők teljesebb és elégedettebb életet élhetnek, erre korábban nem volt lehetőség. Egyszóval nagyon szeretem, hogy összetett a munkám.

Mindig is a természetes összhatásra és végeredményre törekszem. A cél az alapok erősítése, a lehetőségek kihasználása az adottságokhoz mérten. 

Mit tehetünk a hétköznapokban azért, hogy megőrizzük, vagy segítsük a természet, vagy a plasztikai sebészet ajándékát?

A szépség önmagában szerintem nem létezik. Ahogyan élünk, gondolkodunk, amit képviselünk, “ránk van írva”. A tudatosság és a testünk szeretete, gondozása az életünk része. Ahogyan ápoljuk az autónkat, otthonunkat, és általában a környezetünket. A rendszeres sport, testmozgás és a helyes táplálkozás elengedhetetlen, sokkal nagyobb szerepük van, mint azt gondolnánk!

Ön is így él?

Rendszeresen sportolok, többek között biciklizem és vegetáriánus is vagyok. Nemcsak azért, mert tudom, hogy ez jó a testemnek – és a lelkemnek is-, de hitelesnek kell maradnom. A páciensekkel szemben az a korrekt, ha nem bort iszom és vizet prédikálok, hiszen egy ápolatlan, elhízott ember nem képviselheti az egészséget és a szépséget szerintem. Legyen szó a szépség bármilyen formájáról.

Időpontkérés
close slider